ÚTIKRITIKA.HU / Madagaszkár

A világ negyedik legnagyobb (587 041 négyzetkilométer) szigetét betöltő, Indiai-óceáni ország Afrika keleti partjaihoz közel fekszik. Jóllehet afrikai országnak számít, számos tekintetben nagyon különbözik a kontinens országaitól, éppen ezért is annyira egyedi utazási különlegesség.

Budapesttől 7840 kilométerre fekszik Madagaszkár fővárosa, Antanarivo. Átszállással lehet csak eljutni Budapestről oda, összesen legalább 12-14 órás repülésre kell számítani. Olcsón nem lehet megúszni a repülést, mert a légitársaságok között nincs nagy verseny e desztináció vonatkozásában.

31 milliós a lakossága (2024-es becslés).

Madagaszkár turista szempontból nem egy veszélyes ország, inkább az okoz jellemzően gondokat, hogy a turisztikai és közúti infrastruktúra még nagyon fejletlen és emiatt sok kényelmetlenségre kell számítani.

Kötelező oltás nincs előírva, nemzetközi oltóigazolványt sem kell vinni, csak amennyiben olyan országból jön a turista, ahol kötelező a sárgaláz oltás, javasolt oltások vannak (lásd egészség fejezet).

Magyar állampolgárok érkezéskor is beszerezhetik a vízumot, ha 90 napnál nem hosszabb a látogatás és turisztikai célú.

Mivel a déli féltekén található a szigetország, ott a nyár novembertől márciusig tart, ez egy meleg és csapadékos évszak.

A tél áprilistól októberig tart, ez száraz évszak, és a magasföldi területeken ilyenkor elég hűvös van.

Miért érdemes odalátogatni? Egyértelműen a sok endemikus, azaz csak ott élő fauna és flóra miatt. Még az ott élő népek is nagyon egyediek. Jóllehet a sziget északi részén nyaraló területeket is fejlesztenek, Madagaszkár elsősorban azoknak való, akiket nagyon érdekelnek a természeti különlegességek. Ökológusok szeretik külön kontinensnek nevezni a szigetet.

Madagaszkár több mint hatszor akkora, mint Magyarország, azaz nem könnyű rövid időkeretre turistautazást tervezni. 10 napnál rövidebb idő alatt csak felületes benyomásokat lehet szerezni.

Leggyakoribb vezetéknév: Rakotomalala

Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 54 ezer forintnak megfelelő helyi pénz

2024: Madagaszkár az 54 afrikai ország közül a hatodik legszegényebb.

Az UNESCO kulturális és természeti világörökség részét képző helyek Madagaszkáron:

Tsingy de Bemaraha természetvédelmi terület (természeti)
Ambohimanga Királydombja ("Kék Domb") (kulturális)
Atsinana Esőerdő (természeti)

Érdekességek:

Madagaszkár az egyetlen hely a világon, ahol a lémurok megtalálhatók. Ez az állatfajta kizárólag a szigeten őshonos, és egyedülálló megjelenésével és viselkedésével sok turistát vonz.

Madagaszkárban van egy fűszernövény, amelytől az emberek ugyanúgy tüsszenteni kezdenek, mint a borsmentától. Ez a "Ravintsara" nevű növény, amelynek erős illata és íze van, és az orvosi célokra használják.

Madagaszkáron található az egyik legnagyobb kvarcit-kristálylelőhely a világon, amely hatalmas, akár 20 méter hosszú kristályokat is tartalmaz.

Madagaszkár a világ egyik legnagyobb természetes madagaszkár-vanília-termelője, amely kiváló minőségű vaníliát szállít szerte a világon.

Madagaszkár állat- és növényvilágának 90%-a sehol másutt nem létezik.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

Teljesen egyedi ország, egyetlen más afrikai országhoz sem hasonlítható

Az endemikus, azaz őshonos állatok és növények gazdag választéka, a trópusi esőerdők

A lemúr makik jópofa járásmódja, virgoncsága

Az éjszakai állatlesés

A malgasok bőrszíne, sajátos kinézete

A baobab fák tekervényességei

Hogy nincs tele turistákkal, sok minden érintetlen

Elképesztő színei vannak a természetnek, a föld vörös színárnyalatai látványosak

A bámulatos tengerpartok az ország északi részén (Nosy Bé)

Bámulni a szemforgató kaméleonokat

Nem tetszett

Az elképesztően rossz állapotú közutak miatt nagyon lassú eljutni egyik helyről a másikra, a belföldi repülés esetén pedig sok mindent nem láthat a turista, hatalmasak a távolságok

Nem mondhatók kedveseknek a helyiek a turisták irányában (igaz nem is ellenségesek)

A turista infrastruktúra még nagyon fejletlen

Borzasztó szegénység uralkodik vidéken

Drágák az odautazáshoz a repülőjegy árak, mert nincs árverseny

Nem könnyű jókat enni (túl sok a rizs)

Jól látható, hogy milyen nagy arányban pusztítják a természetet, főleg az erdőket

A főváros elég rossz közbiztonságú

Hogy nem érdemes és nem tanácsos iránytaxikkal (taxi-brousse) utazni, pedig jópofa élmény lehetne

A skorpióktól való félelem az esőerdős túrákon (a mérges kígyóktól legalább nem kell tartani)

Szemét szemét hátán

m. z. fotója

A pasik az utcán pisálnak, még csak nem is félreeső helyen

Vélemények

Madagaszkár eléggé megnehezíti a turista életét. Nem tartozik a könnyű esetek közé. (V. Gábor, 2024)

A közlekedés baromi drága, a taxisok már meg vannak fertőzve a turisták megfejésével, hiénák. Egyébként nagyon ártatlanok és naívak még az ottaniak. És bődületes nyomor is hever az utca porában, sokkoló volt, pedig jártam már pár fejlődő országban.

Madagaszkár maga egy csoda!

2017 decemberében magunk által szervezett úton volt szerencsénk elmenni Antananarivóba. Sokat olvastam az országról és gyerekként láttam Benyovszky Móriczról szóló filmet, amit be kell vallanom,hogy magával ragadott. Tana elsőre nagyon felkavart érzelmileg és egy rövid séta után vártam, hogy mikor fordulunk vissza a szállodába. Férjem biztatására tovább merészkedtem és elkezdtünk csavarogni a környéken. Jó helyen volt a szállásunk, bankok, minisztériumok közelében amik katonák által őrzött és velünk szemben volt a rendőrség is. Az emléktáblát Benyovszky Móriczról megtaláltuk,amitől a szívem hevesen vert és könnyeim is kicsordultak. Körülöttünk a rendőrök, katonák és a helyiek csak nézték, hogy miért sírok, amikor senki sem bánt.

Felkavaró érzés volt látni azt az életet amiben ők léteznek és a mindennapjaikat miként élik. Nagy a szegénység való igaz, nem egy gyermeket legszívesebben haza hoztam volna, és nem egynek élelmet vettünk, mert mint láttuk nem a pénz volt fontos számukra hanem az élelem megszerzése. Találkoztunk egy csodálatos idegenvezetővel, aki nagyon korrekt ember és mindenben a segítségünkre volt. Hogy ha bárki szeretné felfedezni Madagaszkárt annak ajánlani tudom Parany urat, akivel heti rendszerességgel levelezünk, csatolom az email címét és a nevét. "Randrianaly Parany R." transpa.rent@yahoo.fr .

Nem reklámot szeretnék az úrnak, hanem azon kedves utazók számára szeretnék egy biztonságosabb és felejthetetlenebb utat ajánlani az ő segítségével.
Mi jól éreztük magunkat, sok helyre elmentünk, Maki park, Croco farm,és nem beszélve Tanáról ami csodás város. (Rita, 2017)

"Madagaszkáron jól lehet kombinálni a természet, a vadvilág felfedezését a tengerparti nyaralással. Csodásak a tájak, a valóságos színorgiák. Nem volt jó, hogy túl sokat kellett zötykölődnünk, míg eljutottunk A helyről B-be. Negatívum volt, hogy a tengerparti strandok gondozatlanok, gyakran koszosak, szemetesek, pedig az adottságok nagyon jók." (K. J., 2014)

"Ha valaki körbe akarja járni az országot, sok időre vagy sok pénzre van szüksége. A távolságok meglehetősen nagyok, és nem léteznek kényelmes távolsági buszok. Ha a belső repülőjáratokat kerülni akarja az ember, akkor a helyi minibuszokra tud hagyatkozni. Ezek akkor indulnak, amikor tele vannak, a tele fogalmát pedig errefelé egészen másképp értelmezik, mint nálunk. Így sok türelemre és időre van szükségünk, vagy rá kell bíznunk magunkat egy utazási irodára.

Bár nem olyan egyszerű bejárni az országot, azért nem is lehetetlen, és mindenképp biztonságos. A helyiek barátságosak, segítőkészek, a táj csodálatos, a makikkal való találkozás pedig felejthetetlen. (2016)." forrás

" 2016. novemberében érkeztünk Antananarivoba, a fővárosba. Ez már az esős időszak kezdetének számít.

A fővárosban két éjszakát töltöttünk. Azt írták, hogy kifejezetten veszélyes, semmiképpen sem ajánlatos főleg este a turistáknak. Ebből mi semmit nem érzékeltünk, mindenki nagyon kedves volt velünk, nem próbáltak meg sehol kirabolni, kizsebelni, egy rossz nézéssel sem illettek.

Az Air Madagascar helyi járatával utaztunk Nosy-be szigetére a Vanila hotelbe. Mindenkinek csak ajánlani tudom, eszméletlenül gyönyörű a part, a személyzet nagyon kedves és segítőkész. Egy szigettúrán vettünk részt, gyorshajóval mentünk át a Port St. Louis kikötőig, a következő állomásunk Diego Suarez volt. Útközben meglátogattuk az Ankarana nemzeti parkot.

Másnap ellátogattunk az Amber-egyre.

Az utak állapota borzasztó volt, átlagban 25-30 km/h tempóval lehet haladni, és konkrétan tengeri beteg lesz az ember, tényleg ez volt a legnegatívabb dolog az egész út során.

Lenyűgöző a növény- és állatvilág, tényleg olyan, mintha az ember egy gyönyörű képeskönyvbe csöppent volna.

Diego Suarezből visszazötykölődtünk az út végén Nosy-be-re egy 3 napos lazításra az Andilana Beach hotelbe, ami olasz tulajdon lévén európai színvonalú. Itt már nem kellett vigyázni, hogy ne tegyenek jeget az italunkba. Ezt a hotelt leszámítva egyébként minden nagyon olcsó. A hivatalos fizetőeszköz a madagaszkári Aryary, ami pont a tizedét éri, mint a forint.

Az ételek tekintetében mindenkit érzékenyen érintett, hogy a háromhetes utunk alatt egy tányér levest nem tudtunk enni sehol, és minden délben és este majdnem kizárólag csak a hal és a zebu közül választhattunk. Amennyire vártam már, hogy megkóstolhassam a zebut, annyira vártam a jó kis magyar ételeket itthon.

Nem árt, ha az ember megfelelő gyógyszerekkel felkészül, hiszen nekem például a 21 napból 15 hasmenéssel telt, de egyáltalán nem bánom, mert ezt az utat semmiért nem hagytam volna ki.

Összegezve: láthattuk a világ legkisebb kaméleonát, hatalmas baobab fákat, étteremben körülöttünk ugráló makikat, gyönyörű óceánpartokat, elképzelhetetlen szegénységet, melynek ellenére mégis minden ember boldog. Talán ez az európai emberek számára a legfelfoghatatlanabb." (S. K., 2016)

Időjárási szempontok

Olvasmányos linkek

"Madagaszkár még annál is szebb, mint ahogy az ember utazás előtt elképzeli. Az 1100 kilométer hosszú, 450 kilométer széles, hegyes-völgyes szigeten többféle éghajlati övezet található. A keleti, nedves oldal az esőerdők, buja dzsungelek világa, a Központi Magasföld, ahol az emberek többsége él, két évszakos, a mezőgazdasági termelésre kiváló adottságú terület, ahol a látványt a rizsteraszok és a maniókaföldek uralják. A sziget közepén magasodó hegyvidék nyugati oldala száraz, a nyugati part felé haladva szavannás, sztyeppés, majd szinte sivatagos területek jönnek sorban. A szigetország háromezer kilométernyi csodálatos partszakasszal rendelkezik, amelyben óriási turisztikai potenciál van – nagy kérdés, hogy ki kell-e használni, mert a turizmusnak is megvannak a maga hátrányai. (2016)" forrás

"Meglepően "európai", sőt ázsiai hangulatú ez az ország, csak olyan, mintha harminc évet visszautaztunk volna az időben. Valahogy egyetlen afrikai országra sem hasonlít, ahol eddig jártam. Az emberek is teljesen mások, az arcuk egyszerre ázsiai és afrikai, nagyon látszanak az ázsiai bevándorlás nyomai. De hogy hogyan is volt ez: először állítólag Délkelet-Ázsiából jöttek bevándorlók, 200 és 500 között. Aztán nem sokkal később érkeztek a bantu telepesek, a Mozambiki-csatornán át. Végül a 7. században muszlim kereskedők telepedtek le a szigeten - de Ázsiából aztán több nagyobb bevándorlási hullám is volt. Ezt sok helyen az épületek stílusán is érezni. Az egész eredménye: egy óriási mix, ahol az afrikai országban, az ázsiai behatással keverednek a francia gyarmatosítás nyomai. És hogy még szebb legyen a kép: manapság egyre több a kínai befektető, kereskedő. Mint ahogy ez igaz egész Afrikára.

Az első nap gyorsan elszaladt: mellbevágó volt a harminc fok, miután mi hűvösre és sok-sok esőre készültünk. Az esős évszak ugyanis most kezdődik. Északon már zuhog is rendesen, erre felkészítettek minket. Madagaszkáron 12 ezer olyan növényfajta van, ami sehol máshol a világon nem terem. Ezek 80 százaléka (!) bír valamilyen gyógyító hatással. Régen a "hagyományos gyógyítók", füvesasszonyok nagyon jól ismerték a hatásmechanizmusukat. Csakhogy a francia gyarmatosítók bevezették a "nyugati gyógymódokat", a nyugati orvoslást, és tűzzel-vassal üldözték az ilyen kuruzslókat. Akik időnként biztosan alulmaradtak a fejlett orvostudomány praktikáival szemben, és időnként rosszabbat tettek a betegnek, mintha hozzá sem nyúlnak. Ugyanakkor az évszázadok alatt rengeteg tudáskincset halmoztak fel a helyi gyógynövényekkel kapcsolatban. Ennek a nagy része sajnos kihalt. A kormány csak az utóbbi években indított programot ennek az újjáélesztésére. Már csak azért is, mert az ország vidéki területein nagyon kevés az orvos, a kórház, ezért a tradicionális gyógyítók életeket menthetnének. " forrás