ÚTIKRITIKA.HU / Toszkána

Toszkána egy régió Olaszország közép-nyugati részén. Földrajzi határai: Toszkána északon a Ligur-tengerrel, nyugaton a Tyrrheni-tengerrel, délen a Lazió régióval, és keleten az Umbria és az Emilia-Romagna régiókkal határos.

Toszkána úgy él milliók képzeletében, mint a földi harmónia megteremtésének egyik lehetséges színhelye. A valóságban, irodalmi alkotásokban és filmekben elvágyódó európaiak és amerikaiak keresik és találják meg önmagukat Itália közepén. Vajon mi ennek az oka? Az a különleges földrajzi egység, amely a ködös hegyektől a napfényes tengerig, az emberléptékű városoktól a szelíd lankákig mindent magába fogad? Az a megfoghatatlan szellemi közeg, amely Toszkánát nemcsak az olasz nyelv, hanem a reneszánsz bölcsőjévé is tette, ahol a tudásvágy, a szépség keresése, a korlátokat nem ismerő kreativitás szimbiózisban él a mediterrán derűvel? Vagy azaz atmoszféra, amelyben az idősíkok egymásba csúsznak, és könnyedén átsétálhatunk a középkorból a 21. századba, hogy miközben ámulunk letűnt korok pazar emlékein, megérint bennünket a mai toszkán emberek elpusztíthatatlan életszeretete, amely még az ételek, italok ízét is áthatja?

A negyed Magyarországnyi, 3,8 millió lakosú tartomány, amely közel hét évszázadon át önálló egység volt, saját történelmi és szellemi identitással (olyannyira, hogy sokan ma is szinte önálló nemzetnek tekintik), Firenze, Siena, Pisa, Lucca, Arezzo, Fiesole és San Giminiano mellett számos kisebb, a külvilág által még fel nem fedezett gyöngyszem örökségét őrzi, azon helyek közé tartozik a világban, ahová nem elég egyszer, sőt, kétszer, háromszor sem elmenni. Ember és Természet közös remekműve Toszkána, amelynek a legkisebb részletében is várhat bennünket meglepetés, életre szóló élmény, hogy újabb és újabb visszatérésre ösztönözzön. Olyan tájra érkezünk, ahol a legpontosabb útikalauz is kevés, ahol legalább olyan szerepet kapnak utazásunk során a „toronyiránt” való séták, a spontán felfedezések, mint a nagy műgonddal kidolgozott, „percre pontos” programok.

Időjárás

Ahhoz, hogy kevesebb turista tömeggel találkozz és kellemes időjárást élvezhess, a toszkánai látogatás ideális időpontjai általában május, június és szeptember. Ezekben a hónapokban enyhe hőmérsékletre, virágzó tájakra és kevesebb turistára számíthatsz a nyári csúcsidőszakhoz képest, amely júliusban és augusztusban van. Május és szeptember különösen kényelmes időjárást biztosítanak a toszkánai városok, vidékek és szőlőültetvények felfedezéséhez anélkül, hogy intenzív hőségre és nagy tömegekre kellene számítanod. Emellett október is jó lehetőség lehet, mivel az időjárás kellemes marad, és a turisták száma még inkább csökken.

Toszkána időjárása

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A kisebb városok, mint pl. Lucca és Voltera

2. Az egyedisége, a hangulata

3. A kiemelkedő kulturális és gasztronómiai kínálat

4. Az eldugott, felfedezésre váró hegyi falvak

5. Hogy a legtöbb városban, faluban úgy éreztem magam, minta visszarepülnék az időben, mégis minden megvolt bennük, amit egy mai modern településtől elvárható

6. Az agriturismo (falusi vendéglátás) bája és magas színvonala

7. A kitűnő helyi termékek (borok, olívaolaj, olajbogyó, sajt, stb.)

8. A kellemes klíma

9. Hamar átragad az emberre Toszkána békessége, nyugalma és az olaszok élet szeretete/élvezete

10. A kitűnő vasúti közlekedés

Nem tetszett

1. Firenze túlzsúfoltsága, a tömeg

2. A magas autópálya díjak

3. Az elriasztó árak (a szállás, a boltok, az éttermek, de még a kenyér is borzasztóan drága)

4. A nagyobb városokban (Firenze, Siena) és a frekventált helyeken iszonyú nehéz parkolni, sokszor órákat kell körözni, amíg az ember talál egy parkolóhelyet, ami idegőrlő

5. GPS nélkül nehéz lenne tájékozódni, mert sokszor jobbra is és balra is ugyan azt mutatja a tábla

6. Vasárnap zárva vannak az üzletek (még a kisebbek is)

7. Copertot (terítési díjat kell fizetni az éttermekben), amivel gyakran lehúzzák a tájékozatlan turistákat

8. A toszkán városokban, amelyek a középkorban élték a fénykorukat kismillió „kínzó múzeum” található. Ezek mind gagyi és semmitmondó kis kiállítások. Ha egyet láttál, mindet láttad. Felesleges pénzkidobás. forrás

Vélemények

"Toszkánában lehet homokos tengerparton napozni, hegyet mászni, síelni, múzeumokat és drága üzleteket végigjárni, de a legmaradandóbb élményt mégiscsak a filmekből, könyvekből és képeslapokról ismert mesebeli toszkán vidék felfedezése nyújtja. Már-már unalmasak az erről szóló írások: dimbes-dombos táj, ciprusok, szőlősorok, olajfaligetek, pipacsok, napraforgók, terméskő farmházak, középkori kisvárosok, hangulatos piazzák…ugyanazokat a szavakat ismételgeti minden úti beszámoló. Amikor azonban ott van az ember, akkor úgy érzi, ennél szebb, harmonikusabb vidék nincs is a világon, és csalódottan nézegeti az eladó farmházak csillagászati árait. Így marad jó esetben az 1-2 hetes nyaralás, és a remény, hogy nem ez lesz itt az utolsó alkalom.

Toszkánában minden dombtetőn áll egy gyönyörűen felújított villaház, vagyis un. agriturismo. Ezekben az általában medencével is rendelkező középkori házakban rusztikus, toszkán stílusban berendezett apartmanokat bérelhetünk, az elő- és utószezonban meglepően kedvező áron. Szerintem Toszkánában csak ilyen villaházban szabad megszállni, egy városi vagy akár tengerparti szálloda soha nem adhatja meg ugyanezt az élményt. A tulajdonosok gyakran szintén ott laknak a farmon, kedves, jó kedélyű olasz emberek, akik mindent megtesznek, hogy a vendégük jól érezze magát. Ahhoz, hogy egy szállás „agriturismo” lehessen, szükséges, hogy valamilyen mezőgazdasági tevékenységet is folytassanak, ezért gyakran kínálják az embert saját borral, olívaolajjal, sajttal vagy szalámival.

Toszkánát mindenképpen autóval érdemes bejárni, mert az olajfaligetek és szőlősorok között megbúvó apró falvakat, és az elszórtan elhelyezkedő farmházakat csak így lehet megközelíteni. Aki Toszkánába készül, már itthon szerezzen be egy nagyon részletes térképet, és lehetőleg mindig a legvékonyabb vonallal jelölt utakat válassza. A legkeskenyebb mellékutak vezetnek a legcsodálatosabb helyekre, ezekről a legszebb a kilátás, és akár az út közepén is megállhatunk fotózni, mert viszonylag ritkán találkozunk másik járművel. Mivel Toszkánában évekre elegendő a látnivaló, érdemes alaposan felkészülni az utazásra, és eltervezni, hogy mit szeretnénk mindenképpen megnézni. Azonban jó, ha marad 1-2 nap a céltalan autózásra és olyan városkák felfedezésére, amikről még soha nem is hallottunk, ezek jelentik majd az igazi meglepetést! Toszkána tele van eldugott kincsekkel, és szerintem egy egész év se lenne elég az összes felfedezésére.

Merre érdemes autózni?

Először is a Chianti vidéken, Firenze és Siena között, de nem a gyorsforgalmi úton, hanem a lehető legkisebb utakon, Greve, Panzano, Radda, Castellina in Chianti érintésével. Egészen más tájat találunk majd Sienától délre, az Orcia völgyében, és a Buonconvento, Montalcino, San Quirico d’Orcia, Pienza, Montepulciano kört végigjárva. Akinek még több ideje van, menjen le egészen délre, Grosseto környékére. Bár alig van magyar ember, aki hallotta már Pitigliano vagy Sorano nevét, a tufa sziklák tetejére épült városok szépsége mindenkit megdöbbent. A másik kellemes meglepetés, hogy turista és szuvenír bolt alig található errefelé, így San Gimignano vagy Firenze sokszor már elviselhetetlen turistahadai után kimondottan felüdülést jelent ez a környék. Az itteni kirándulások után beiktatható egy kis wellness is Saturnia természetes hőforrásánál.

Szintén kellemes autózást ígér a Val d’Elsa, de az errefelé található népszerű úti célok, San Gimignano és Volterra miatt itt már autóbuszokat kell kerülgetni. Aki inkább Toszkána északi részét járná be, és csendesebb helyekre vágyik, az Luccától induljon északra, Barga felé. Ez itt az Apuai-Alpok, ahol izgalmasan keveredik az alpesi és a toszkán hangulat. A terméskő városkák hátterében több ezer méter magas kopár hegycsúcsok és sípályák találhatók. Mit tegyen az, aki mindezt szeretné megnézni, ráadásul a kötelező nagyvárosokat és a tengerparti részt is? Az egyik lehetőség, hogy többször visszatér. A másik, hogy legalább 2-3 hétre utazik. Érdemes legalább 2 helyen megszállni, az északi részen, valahol Firenze és Lucca között, aztán pedig Sienától délre, így a két bázisról - feszített tempóban - Toszkána szinte minden régiója körbeautózható. Persze kár lenne rohanni, hiszen itt épp a lelassulás a lényeg. Ráérős reggelik a farmház teraszán, az olajfa alatt, lassú autózások sok-sok fotó-megállóval, elnyúló ebédek egy helyi trattoriában, kényelmes séta egy ismeretlen nevű kisvárosban, délutáni espresso egy sarki kávéházban, este egy üveg Brunello di Montalcino a piazzán. Aztán másnap ugyanez, csak dél helyett északra indulva." (Tamara)

"Ellentétben Velencével Firenzében hiteles helyi élet is tetten érhető. Velencében már alig van helyi lakosság, sokan elköltöztek a turista hadak elől, vagy inkább kiadják a szobákat külföldieknek. Firenzében a turistákon kívül hála égnek találni firenzeieket is. Na nem feltétlenül azokra az afrikai bevándorlókra célzok, akik a Dóm téren hamis márkájú bőrkészítményeket és napszemüvegeket árulnak. Megindító látvány a Piazza della Signorián Michelangelo Dávidja, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy másolatról van szó. Ha az eredetit akarjuk látni, hát arra ott van a Galleria dell' Accademia. A Ponte Vecchio lenyűgözött. Mekkora szerencse, hogy a második világháború végső itáliai csatározásaikor a német konzul kikönyörögte a visszavonuló német csapatok parancsnokától, hogy ne robbantsák fel a hidat! A német diplomatát a háború után Firenze díszpolgárává avatták.

Sokan egyetértenek velem abban, hogy az igazi, hiteles Toszkána az vidéken van. A megismeréséhez azonban nem igazán elég ide-oda autókázni és aztán estére visszavonulni egy városi hotelbe. Mi béreltünk egy kis házat, ami a dombtetőn áll és ahonnan a panoráma a környező tájra egyenesen megható. A háznak volt medencéje és sokat időztünk azzal, hogy a vízből csodáltuk a romantikus környezetet. Fölöttébb irigyeltük olyankor magunkat. Pisának csak a ferde torony körüli , restaurált óvárosi környezetét találtuk érdekesnek, mert város egyéb részei nem túl izgalmasak. A második világháborúban sok szép épület megsemmisült. Kedvencünk San Gimignano lehetett volna, de komolyan illúzióromboló volt a turista tömeg. Szabályosan araszolni kellett az utcákon, nehezen lehetett jó fotókat csinálni, pedig a műemléképületek szenzációsak.

Sok turista van Sienában is, de ott tágasabb a tér, és nem éreztük nyomasztónak a tömeget. A "süppedt" főteret imádtuk, és még jobban a tér (Piazza del Campo) vonalát követő sétáló utcát az esti sárgás fényekben. Olyan jó volt sétálgatni esténkén a helyi népek közegében. Siena különleges hely, ahogy a meglepő díszítettségű dóm is az. Sienát jobban megszerettük, mint Firenzét. Az utóbbit inkább csodáltuk. A toszkán körutazásunk legnagyobb meglepetése viszont Lucca volt, mert róla korábban szinte nem is hallottunk. Mondanám, hogy titkos tipp, de hülyeség, hiszen rengeteg turista látogatja, nem tudni miért, nálunk talán kevésbé ismert toszkán város." (Bea)

"Egy kis üdítő kirándulásra vágynál a hegyekben? Talán inkább napozni szeretnél egy csodaszép homokos parton vagy fürdeni a végeláthatatlan tengerben? Esetleg belevetni magad egy pezsgő városba, és múzeumról múzeumra járni? Vagy csak egy aprónyi falura vágynál, elszigetelve a külvilágtól s taposni a történelmi utcák macskaköveit? Netán mindezt egyszerre szeretnéd belesűríteni a nyaralásodba? Akkor nem is lehet más alternatíva, mint irány Toscana!

Toscana Itáliának igazi kuriózuma. Kevés ilyen tartomány van, ahol ennyire jelen van a kultúra s mindemellett hegyes-dombos tájaival kápráztat el minket s tengerével frissít fel a kánikulában. Én személy szerint még mindig nem tudok, betelni Toscana kincseivel pedig már fél éve itt vagyok, és amikor tehetem, városról városra járkálok. Minden pontja elbűvölt ennek a történelmi fellegvárnak és hihetetlen, hogy mindegyik más és más, mind tud valami újat mutatni. A legtöbben Toscana hallatán Firenzére asszociálnak, ami nem is meglepetés, hiszen ez a tartomány fővárosa, valamint a reneszánszi pompa megtestesítője minden utcájával, épületével. Azonban nagy hiba csak Firenzére koncentrálni, hiszen rengeteg remek kis falu, város rejtőzik ebben a különleges Észak-Olaszországi tartományban!

Kezdjük is Sienával, hiszen bár nehéz elképzelni, de a középkorban ez a város teljesen egyenrangú félként küzdött Firenze ellen, és a szerencse nem egyszer az ő oldalára billent. Ám Firenze hatalma és befolyása, valamint politikusainak ravaszsága és rátermettsége fokozatosan háttérbe szorította a rivális várost. Miután meghódították Sienát, a Medici hercegek mindenhová saját címerüket rakatták ki, majd tudatosan olyan politikát kezdtek, amely elnyomta Sienában a kereskedelmet és az egyéb kezdeményezéseket.

Siena hat dombra épült – ez azt jelenti, hogy a város egyes részei hol eltűnnek, hol előbukkannak, akár egy tündérmese díszletei. A dombokat zsúfolásig tömik a házak, amelyek káprázatos látványt nyújtanak a városnak. Siena utcái sokkal szűkebbek, mint Firenzéé, ezáltal sokkal hangulatosabb akár egy esti séta is. Azonban sokkal egyszerűbb eltévedni is, – ami bevallom velünk meg is esett-, hiszen az irányjelző táblák igencsak hiányosak. Ám ha az ember ráérez, hogy csupán a dómra kell összpontosítani, ami pontosan a centrumban van, akkor már könnyebben megy a tájékozódás. Ha Siena akkor Palio. Ez nem más, mint lóverseny, amelyet minden évben kétszer rendeznek meg: július 2án és augusztus 16-án. A lovasok szőrén ülik meg a lovat, a díj pedig egy pallium, azaz lobogó.

Firenze és Siena körbejárása után, a következő állomás azt hiszem a legtöbb turistának nem más, mint Pisa. Hiszen a pisai ferde toronnyal minden ember szeretne egy közös fotót. Ám a város csalódást is okozhat azoknak a lelkes látogatóknak, akik többet várnak attól, minthogy ámulatba ejtse őket a keresztelőkápolna, a dóm, valamint a ferde torony. Nekem azonban pont elég volt, hiszen ezt így együttesen csodálni valami elképesztő. Ráadásul a füves tér még egyfajta pikantériát is ad az egész épületegyüttes hangulatának.

Luccát sem szabad kihagyni a programtervből. Ez egy meglehetősen nagy város, ám a népesség nagy része a külvárosi negyedekben él. Így a hatalmas falakkal körülvett eredeti történelmi központ valóságos gyöngyszem a toscanai városok között.. A város bája éppen a centrumot körülölelő falban van, hiszen iszonyú hangulatos azon végigsétálni. Hiszen a falak olyan szélesek, hogy négy kilométer hosszan fasorokkal övezett út vezet rajtuk. A séta közben beláthatjuk az egész várost. Külön élményt nyújt bérelni egy biciklit s azzal végigsuhanni a falon. Ráadásul rengeteg füves park van a városban, ahol megpihenhetünk, sziesztázhatunk a fal körbejárása közben.

Ha azonban valami kis tengerparti nyüzsgésre vágynánk, frissítő hullámokra és simogató napsütésre, akkor a Firenzétől csupán 100 km-re fekvő Viareggio lehet a legkedvezőbb választás. Hosszasan nyúló homokos tengerpartján homokvárat építő lurkók tömkelege és napozó vagy éppen lubickoló emberek sokasága hívogat minket is egy csobbanásra. Kellemes bárok, büfék veszik körül a partot, ahova elmenekülhetünk az égető napfény elől és megihatunk egy pezsdítő aperitifet.

Ha nem mártózás és napozás céljából vágynánk egy kis tengerpartra, akkor mit szólnánk egy hatalmas kikötővároshoz? Ebben az esetben a legpompásabb, ha Livorno felé vesszük az irányt! Ez ugyanis az egyik legnagyobb kikötőváros Toscanában, rengeteg jachttal vagy éppen bárkával a Ligur-tenger partján. Egy kellemes sétát is tehetünk a parton, hiszen a panoráma innen is csodaszép. Ezen kívül van még jó pár kihagyhatatlan városka, mint például Volterra, San Gimignano vagy éppen a borukról elhíresült Montepulciano és Chianti. Kétség sem fér hozzá, Toscana Olaszország napsütötte kertje. Az elvarázsolt falvacskák mellett a világhírű városokban szépséges terek, templomok adnak képet arról, milyen gazdag múltra tekint vissza ez a táj. Gyönyörködtet, ámulatba ejt és elvarázsol minden részletével." (Ildikó)

,, Talán a legszélesebb kép Toszkánáról akkor kapható, ha pl. ötvözzük a kis nyugis faluk meglátogatását a nyüzsgő nagyvárosok világszínvonalú történelmi látnivalóival és közben a toszkán tájba beleillő kis farmon szállunk meg, esténként benyomunk egy Pasta e fagiolit egy jó pohár borral és ha hűsre vágyunk, leugrunk a tengerpartra. Na, én sem tettem máshogy éveken keresztül a párommal, ez a recept maradt mindig és megunhatatlan. Dolce Vita!" forrás

Ajánlott szálláshelyek (2024)

Fattoria La Vialla (Castiglion Fibocchi):

Ez a családi tulajdonú agriturismo a Chianti-hegység lábánál található. A Fattoria La Vialla kínálja a klasszikus toszkán életérzést egy gyönyörű vidéki környezetben. A vendégek részt vehetnek az olajfaültetvények és szőlőskertek gondozásában, és megkóstolhatják a gazdag toszkán ételeket és borokat. A vendégszerető család és a mesés környezet garantálja, hogy életre szóló élményben legyen részed.

Agriturismo Podere Conti (Volterra):

Ez a gyönyörű agroturismo a középkori Volterra közelében található, és egy mesés toszkán dombvidéken fekszik. A Podere Conti kínálja a nyugodt és békés környezetet, ahol a vendégek élvezhetik a csodálatos kilátást és a vidéki élet nyugalmát. A szálláshely kényelmes szobákat és apartmanokat kínál, valamint lehetőséget biztosít a helyi ételek és borok kóstolására. A vendéglátók barátságosak és segítőkészek, így garantáltan emlékezetes marad az itt töltött idő.

Olvasmányos linkek

"Autóval indultunk el délnek, hogy tipikus toszkán tájakat láthassunk, dombokkal, cédrusokkal, magányos házakkal; gyönyörű egységben mindezeket. Elhatároztunk, hogy addig megyünk, amíg ilyet nem találunk. Bíztunk benne, hogy nem fogunk csalódni. És nem is csalódtunk! Első utunk San Gimignano középkori falai közé vezetett: a domb tetején álló városka csupa-csupa történelem. Amolyan időutazás.

Középkori házai egységesek, mindenütt barnás színárnyalatban pompázó ódon épületek, no, és az elmaradhatatlan tornyok. A középkorban a gazdag helyi családok versenyt űztek a toronyépítésből: ki tud szebbet, magasabbat, impozánsabbat építtetni. A város fénykorában több tucat torony magasodott az ég felé. Engem a tágas, de mégsem hivalkodó főtér nyűgözött le leginkább. Hogy hosszasabban szemlélhessük, itt ültünk le ebédelni; volt időnk magunkba szívni a „San Gimignano”-érzést, a középkori hangulatot. Némiképpen nehezítette a visszamerengést, hogy körülöttünk turisták mobiltelefonáltak és digitális fotókat készítettek..." forrás

"Toszkánában a kisebb falvakban, városkákban olyan mintha megállt volna az idő. Sok évet megélt várfalak, kőházak, elhagyatottnak tűnő kúriák. Mintha egy filmstúdió díszletei között mászkálna az ember. Montepulciano, San Gimignano, de igazából az egész Orcia-völgy mesés. És ez még mindig csak egy kis rész. A kicsit nagyobb városokban, mint Pienza vagy Siena azért már bőven van nyüzsgés. A nyugodt, lelassult hangulatú falvak után nem győztem figyelni és kapkodni a fejem, nehogy egy robogó alá kerüljek vagy nekimenjek valakinek.

Templomokból, dómokból sem volt hiány. Olyan hihetetlen aprólékos faragásokkal díszítettek, hogy minden négyzetcentiméteréről lehetne fotót készíteni. Firenzére kevés az egy nap, hiszen rengeteg más kulturális néznivaló is van a város múzeumaiban és kiállításain, ha csak körbejárjuk a várost már azzal elmegy több óra. Az olasz gasztronómiát tekintve bőven van miből válogatni: ropogós és egyben omlós édes sütemények, kávékészítmények, tészták, pizza, sajtok és persze a fehér és vörös borok elképesztő választéka különböző kisebb-nagyobb családi pincészetekből.

Összességében a táj, a városok, a hangulat, az ételek, a vendéglátás olyan vonzó úti céllá teszik Olaszország ezen részét, hogy egyáltalán nem csodálom, hogy sokan minden évben itt töltik szabadságuk nagy részét." forrás