ÚTIKRITIKA.HU / Namíbia

Namíbia

Általános utazásszervezési tanácsok Namíbia felfedezéséhez|Namib-sivatag|  Csontváz-part|Swakopmund|Erindi|

Namib-sivatag - Elter Karcsi fotója

Általános utazásszervezési tanácsok Namíbia felfedezéséhez

Namib-sivatag

Elter Karcsi fotója

A Sesriem-kanyon nincs messze a kempingünktől, rövid buszozás után meg is érkeztünk. Első pillantásra úgy nézett ki a hely, mint egy munkagödör valami építkezésen, de aztán ahogy haladtunk egyre mélyebbre a vájatban, tekintélyes kanyonban találtuk magunkat. Kicsit olyan érzésem volt, mint Petrában, csak itt nincs templom homlokzat faragva a kőfalba.

A visszaúton már láttunk egy-két antilopot és néhány struccot is, amire sofőrünk lelassított, hogy mindenki fotózhasson. (Az utazás vége felé úgy húztunk el az antilop- és gazellacsordák mellett, mintha csak tehenek legelésztek volna az Alföldön.)

A naplemente már a kempingben ért minket, és szinte percek alatt minden sötétségbe borult. A kristálytiszta sivatagi égbolt úgy borult ránk, mint egy planetárium mennyezete. Elképesztően sok csillag jelent meg felettünk, már csak egy méltóságteljesen tovahaladó birodalmi cirkáló hiányzott róla. forrás

A Namib-sivatag homokdűnéi és a helyi Halál-völgye - Elter Karcsi fotói

Csontváz-part

(Skeleton Coast)

A namíbiai Csontváz-part több mint ezer hajónak vált örök nyughelyéül. A partszakasz hírhedt a hajósok körében szeszélyes időjárásáról. Sűrű köd, hullámverés váltakoznak. Mindez kombinálva a part rendkívül finom homokjával és az éles, víz alatti sziklákkal igazi hajócsapda. A gyakori hullámverésnek és a homoknak köszönhetően a part bár megközelíthető hajóval, de onnan nem szabadul senki. Aki egyszer megpróbált kikötni a parton, az többet nem fordult vissza...

A partszakasz régebben az itt talált rengeteg állati (bálna és egyéb élőlények) csontvázról kapta a nevét az őslakosok körében. Mostanra a hajó-csontvázak csak erősítették ezt a tudatot. John Henry Marsh író Skeleton Coast című hajótörött-novellája óta pedig a térképészek is előszeretettel illetik ezt a helyet a Csontváz-part névvel. A part leghíresebb roncsa az Eduard Bohlen teherhajó. Több mint 2000 tonnájával és értékes rakományával 1909. szeptember 5-én sűrű ködbe keveredtek a namíbiai partoktól nem messze, majd partra szaladtak és megfeneklettek a homokban. A turisták körében ez a partszakasz a hatalmas hullámok miatt kiemelt figyelmet kap - a szörfösök számára igazán varázslatos és mesés környezet ez a hajóroncsokkal és a helyet körül lengő legendákkal.

.

Elter Karcsi fotója

Swakopmund

(szvákopmund)

Lakosság (2023-ban): 34,000

Swakopmund egy kisváros Namíbia nyugati partján, a Namib-sivatag szélén található. Egyedülálló keveréke a német és afrikai kultúráknak, amelyek a területen találhatóak.

A város környéke lenyűgöző kilátást nyújt a Sivatagra és a partvidékre, amely nagyon népszerű a turisták körében. A város maga sok színű és különleges stílusú épületekkel rendelkezik, amelyeket az észak-német stílus ihletett. Swakopmund-ban megtalálhatóak a régi lutheránus templomok, a történelmi műemlékek és a német koloniális stílusban épült házak is.

A város a tengerparton található, és számos vízi sportot kínál, mint például a szörfözés, a vitorlázás, a jet ski és a búvárkodás. A környező sivatagban lehet sivatagi túrázni, kenuzni, és vadonatúj off-road kirándulásokat tenni. A városban számos étterem, bár és kávézó található, ahol a turisták megkóstolhatják a helyi ételeket és italokat.

,, Swakopmund egy német város az Atlanti-óceán partján, ahol pálmafa árnyéka vetül a százéves evangélikus templomra, ahol reggelente lesöprik az utcáról a sivatagból befújt homokot, és ahol az afrikai bennszülöttek is a német előírások szerint készült sört isszák.

Ha csak a földrajzi elhelyezkedését nézzük, már az is különleges. Különösen a levegőből látványos, ahogy az Atlanti-óceán partján fekvő várost körülöleli a sivatag. Járókelőként ott ebből az tűnik fel, ahogy a külső utcákon reggelente lesöprik a homokot a járdáról, amit befújt a szél. Meg az, hogy a helyi utazási irodák lesiklótúrákat szerveznek a környező homokdűnékre.

A part mentén végigfutó Benguela-tengeráramlat nyáron kellemes 22-23 fokra hűti le a várost, ami éjszaka is csak pár fokkal csökken, de télen sem sokkal esik lejjebb a hőmérséklet. Az áramlat megakadályozza a felhőképződést, így eső elvétve van, köd viszont gyakran kialakulhat, ami több kilométerre behatol a Namib-sivatag fölé. (2017)" forrás

Hohenzollernhaus - b. l. fotója

Swakopmund a tájidegen város

1884-ben a bismarcki Németország megirigyelte az angolok gyarmatosítási sikereit a térségben és szép lassan elfoglalta az akkor Délnyugat-Afrika néven emlegetett területet. Mivel ez a vidék gazdag volt gyémánt és arany lelőhelyekben, elkezdtek özönleni a kalandorok. Amikor már több tízezer német migráns kezdett nyomulni, a helyi törzsek fellázadtak és szerencsétlenek nekimentek a lőfegyverrel is felvértezett fehéreknek. Az eredmény 65 ezer herero és 10 ezer nama halott. De ezzel még nincs vége. Egy Lothar von Trotha nevű szász fickó, aki történetesen egy véreskezű tábornok volt, kiadta a parancsot, hogy mérgezzék meg a Kalahári sivatag felé menekülő bennszülött törzsek kútjait és lőparancsot adott ki minden túlélőre, nőket és gyermekeket is beleértve.

Kevesen tudják, hogy a koncentrációs tábor intézménye nem Hitler találmánya. Az első világháború előtt egy szigetre deportálták a maradék őslakosokat, és jobb esetben kényszermunkára fogták őket, de állítólag orvosi kísérleteknek is kitettek némelyeket. Ismerős?

Persze a ma is itt élő leszármazottak minderről semmit sem tehetnek sőt, nagyon sokban hozzájárultak az ország fejlődéséhez. Itt van például ez a Swakopmund és a közeli Walvis öböl. Olyan kecók vannak erre, hogy a siófoki Aranypart elszégyellné magát. Takaros épületek mindenhol, ápolt kertek, tiszta utcák, mintha nem is Afrikában járnánk. A széles utcákat befújja a környező dűnékről érkező homok és a legtöbben már nem is tesznek kísérletet arra, hogy felsöpörjék, hanem gereblyével, mintegy japán szárazkertet, kidekorálják. A házak stílusa engem inkább emlékeztet angolra, mint németre, és erős túlzásnak érzem, amit a neten lehet olvasni, hogy „bajor házak a pálmafák alatt”. De az kétségtelenül bizarr, amikor a szuvenír boltban a faragott zsiráfok és elefántok között az eladó hölgy Grüß Gott-tal köszönt. forrás

s. v. fotója

b. l. fotója

Erindi

,, Első szafaris megállónk az Erindi volt, ami egy privát rezervátum, ahol saját 9 fős kocsikkal reggel és este viszik a turistákat 3-3 óra hosszan szafarizni. 6 éves kor alatti gyerekek nem mehetnek erre a programra, viszont van kicsiknek is egy órás szafari általában délelőtt. A képek elmesélik helyettem, hogy milyen állatokat láttunk. Natgeon felnőtt embereknek életre szóló élmény az igazi élőhelyükön látni ezeket a csodálatos lényeket. Itt külön kérték, hogy egyedül a fekete orrszarvúról ne tegyünk fel képet semmilyen social felületre, mert náluk már nagyon kevés él, és a vadászok egyik legkedveltebb célpontja.
(h.sz.v., 2019)

Kommentek