ÚTIKRITIKA.HU / Puerto Rico

Puerto Rico történelme gazdag és sokrétű, és számos különböző kultúra és nép hatása érzékelhető rajta. Az alábbiakban röviden összefoglalom a sziget történelmét:

Puerto Rico őslakói a Taíno indiánok voltak, akik az első európai érkezésekor már évszázadok óta itt éltek.

San Juan óvárosában ez a totem oszlop (El Tótem Telúrico) a taino indiánok kulúráját hivatott dicsőiteni (utólag) - Kriszta fotója

Mielőtt idejött Kolumbusz Kristóf, a tano indiánok Borikénnek nevezték a szigetet. Borikén a taino nyelven annyit jelent, hogy az Úr nemes és i

1493-ban jött Kolumbusz - Kriszta fotója

A spanyol hódítók 1493-ban érkeztek az újvilágba, és 1508-ban foglalták el Puerto Rico területét. A következő évszázadok során a spanyolok fokozatosan fejlesztették és bővítették a szigetet, és Puerto Rico gazdasága a cukornád és más mezőgazdasági termékek exportján alapult.

Az 1898-ban bekövetkezett spanyol-amerikai háború után Puerto Rico az Egyesült Államokhoz került. Az USA gyarmati irányítás alatt állította Puerto Rico gazdaságát, és az amerikaiak modernizálták az infrastruktúrát, az egészségügyi rendszert és az oktatási rendszert.

Az 1950-es évektől Puerto Rico gazdasága átalakult a nehéziparról az élelmiszeripar és az elektronikai ipar felé. Az 1960-as években a Puerto Ricó-iak kérésére az USA állampolgárságot biztosított a sziget lakosainak, és 1952-ben Puerto Rico önállóként került az USA államai közé. Azóta Puerto Rico területe az Egyesült Államok része, és a sziget lakossága az USA állampolgárságát élvezi.

Puerto Rico gazdasága és társadalma azóta is sok változáson ment keresztül.

A spanyol hódítás előtt az itt élők a taino nyelv különböző dialektusait beszélték.

Érdekességek:

1. San Juan volt az Inkvizíció újvilági székhelye

A katolikus egyház fontos szerepet játszott Puerto Rico történelmében és fejlődésében a korai 1500-as évek óta. 1519-ben XVI. Leó pápa hirdette ki Puerto Ricót az Újvilág első egyházi központjává. Ennek eredményeként Puerto Rico vált a spanyol inkvizíció központjává.

Manapság

A sziget gazdaságának jelentős része a szolgáltatási szektorban és a turizmusban található, de fontos iparágak a gyógyszeripar, az elektronikai és az élelmiszeripar is.

Nagy a munkanélküliség. Az évek folyamán sokan mentek dolgozni, élni USA-államokba. Ténylegesen több Puerto Rico-i él az USA többi részén, mint a szigeten.

Fő problémák: csökkenő lakosság, az állam rossz gazdálkodása, természeti katasztrófák, eladósodás, recesszió.

Az életszínvonal azonban messze magasabb, mint Jamaicán, Dominikai Köztársaságban, és fényévekkel jobb mint Kubában vagy Haitin. Haitiben. Viszont alacsonyabb az életszínvonal mint a Bahamákon, az Amerikai és a Brit Virgin-szigeteken , Arubán Curacao-n, Barbadoson és St Marteenen, valamint a francia tengerentúli területekekn. (Guadeloupe, Martinique).

San Juan üzleti negyede, a Hato Rey - Kriszta fotója

Puerto Rico-ban sokkal nagyobb a korrupció, mint az USA-tagállamokban.

A világ legnagyobb rumüzeme Catañóban található. Ez a Casa Bacardi olyan nagy, hogy az Amerikai Egyesült Államokban eladott rum 70%-nál is több Puerto Ricóból származik.

A főváros, az USA és Puerto Rico zászlói - Kriszta fotója

Nemzeti lobogó önmagában, a megfelelő helyen - Kriszta fotója

Kriszta fotója

A helyiekről

Puerto Ricoban a spanyol a hivatalos nyelv. Azonban a hétköznapi életben használt spanyol egy sajátos egyveleg. A klasszikus spanyol vegyül afrikai, taino és angol elemekkel, szavakkal. A helyiek ugyanakkor teljesen jól megértik a más országokban beszélt spanyolt.

Az angol is hivatalos nyelv, azonban a lakosságnak csupán kb. 10 százaléka használja a magánéletében.Az angol az oktatásban csak a második nyelv az angol után.

Létezik olyan kifejezés, hogy ,,spanglish", ami a spanyol és az angol keveréke és jellemzően a turistás helyeken, szolgáltatásokban dívik.

A helyiek sokat gesztikulálnak, szenvedélyesen kommunikálnak. Imádnak ünnepelni, és az élet neházságei dacára jellemzően jókedvűek, imádják a zenét és az evést. Aki látta a Despacitot, annak el kell fogadnia, abban egy fehér énekes és egy helyi szépségkirálynő románcát látjuk, de az igazi puerto ricoiak nem pontosan ilyenek. Kicsit alacsonyabbak, kevésbé sportosak és sokkal molettebbek. Gyönyörű 13-14 éves lánykákat lehet látni sokfelé, majd húszévesen már kerekdedek és utána bizony gyorsan öregszenek. Sajnos. A pasik sem jártak sokkal jobban, sajnos minél fehérebbek vagy feketeébbek, annál jobban figyelnek magukra. San Juanban tele vannak az edzőtermek, vidéken erre nehéz példát találni.

Viszont nagyon nagy százalékban kedvesek, segítőkészek és mosolygósak. Dumálgatnak veled a buszon, az étteremben, sorban állva, szóval kellemesek nagyon.

Nagy a nemzeti büszkedés. A zászlójuk rengeteg helyen lobog. Sok helyen láthatóak amerika ellenes graffitik, feliratok, de nincs nagy támogatottsága a szeparatizmusnak.

Gyere ünnepelni a mi puertoricoiságunkat! - Kriszta fotója spanyolosoknak

A szigetlakók bőrszínének sok árnyalata van. A spanyol gyarmatosítók keveredtek az őslakosokkal, majd az ide hurcolt afrikai rabszolgák keveredtek a helyiekkel.

Kriszta fotója

A szigeten szeretik hangsúlyozni, hogy nincs rasszizmus, bőrszín alapján történő megkülönböztetés. Azonban - Kubához hasonlaón - itt is jellemző, hogy minél világosabb valakinek a bőre, annál jobb lehetőségei vannak az érvényesülésre.

Érdekesség, hogy Puerto Ricoban nem számít rasszista kiszólásnak a Negro szó használata. A negrito szót pedig úgy használják, mint amilyen a ,,kedveském" kifejezés, és szőke, kék szemű turistát is szólíthatnak így.

Jóllehet a népszámlálások szerint 75-85 százalék a római katolikus, a misék látogatottsága nem igazol aktív hitéletet. Mindazonáltal a római katolikus egyháznak nagy a befolyása a szigeten, akárcsak - amúgy - a hadseregé.

Erős az amerikaizálódás, főleg a fogyasztási szokásokat, kultúrát illetően.

A szigetlakók öltözködése a klimatikus viszonyokhoz és a karibi életérzéshez képest eléggé formális. A nagy hőségben látni sok öltönyös embert és a nők többsége nem hord túl kihívó öltözéket. A rövidújjú, avagy újj nélküli felsőöltözékekkel alkamazkodnak a trópusi klímához. A turisták mindig sokkal lazábban öltözködnek, mint a helyiek.

A szigetlakókra jellemző a karibi fegyelmezetlenség is. Nem szeretik betartani a közlekedési szabályokat, gyakran szemetelnek.

Koszorús lányok a fővárosi katedrális előtt - Kriszta fotója

Kriszta fotói

Turista etikett

1. A helyiek gyakran köszöntik az idegent is egy Buenos Dias-szal. MIndenképpen köszönjünk vissza, vagy minimum bólintsunk.

2. Ha helyiekkel beszélgetünk, lehetőleg mellőzzük a politika és a vallás témáit.

3. Ne mutassunk felháborodást, ha egy helyi nem akar velünk angolul beszélgetni. Az is előfodul, hogy a turista angolul mondja a magáért, a helyi pedig, spanyolul válaszol. Tehát érti az angolt, de lusta angolul beszélni.

Gasztronómia

Néhány a legnépszerűbb helyi ételek közül:

Mofongo: Ez egy ikonikus puertó ricói étel, amely zöld vagy érett plátánokból készül. A plátánokat apróra vágják, összezúzzák, majd fokhagymával, sertéshússal vagy rákkal keverik össze. Gyakran tengeri ételként tálalják, és sokféle szószban és hozzávalóval kapható.

Arroz con Gandules: Ez a hagyományos rizses étel, amely zöldborsóval (gandules) készül. Általában sertéshús, sonka és más fűszerek is hozzáadódnak, így a rizs gazdag és ízletes.

d.t.

Tostones: Ezek a szeletekben vágott és kétszer sütött zöld plátánok. Tostones-t gyakran kínálnak köretként, és különböző mártásokkal fogyasztják, például fokhagymás mártással vagy mojos-val.

Alcapurrias: Ezek egyfajta sült tészta, ami zöld banánnal és yautiával (trópusi gyökérzöldség) készül. Az alcapurrias-t gyakran töltik hússal vagy rákkal.

Lechón: A puertó ricói lechón egy főzött malac, amelyet fűszerekkel és sertéshússal töltenek meg, majd nyílt lángon sütnek. Ez a hagyományos étel gyakran szerepel az ünnepi asztalon.

Pasteles: A pasteles egyfajta trópusi tészta, amelyet gyakran húsos töltelékkel készítenek. Az étel hasonló a tamaleshöz, de a puertó ricói változatban a tészta zöld banánból és yautiából készül.

Coquito: Ez egy puertó ricói koktél, amely kókusztejből, rummal, fűszerekkel és édesítővel készül. Gyakran karácsonyi időszakban fogyasztják.